Van-e benned szeretet?
Önmagad iránt?
Mely mély, mint a végtelen űr.
Ragyogó, mint nyári égbolton a szikrázó csillagok.
És nincs benne feltétel.
Nincs és.
Nincs de.
Nincs ha.
Nincs majd.
Amikor szereted magad reggel, ágyadból kócosan és gyűrötten kelve.
Szereted magad betegen.
Szereted akkor is, ha magad vagy mások szerint vétkezel, hibázol,
elbaltázol dolgokat, mérges vagy, düh feszít szét, és átkot szórsz.
És szereted akkor is magad, mikor a tükörbe nézel. Mérlegre állsz. Vagy méricskéled magad másokhoz. (Azt miért is?)
És szereted magad, ha ragyogsz. Sikeres vagy. Vagy nem vagy. Szereted,
ha magad vagy, vagy ha nem. Szereted mindig, mindenkor, minden
helyzetben.
És amíg ez nincs meg, ez a mély, feltétel nélküli szeretet magad felé,
addig másokat nem tudsz szeretni. Csak eljátszod, hogy szeretsz. Ebbe
kapaszkodsz. Mert ettől jobb embernek tartod magad. De ez önbecsapás.
Majd ha magad szereted igazán, tudsz szeretni másokat odakint.
Szóval, kezdd el.
Adj egy ölelést magadnak.
Dicsérd meg magad.
Jutalmazd meg magad.
Nyisd meg a szíved – magadnak.
Ha ettől könnybe lábad a szemed, akkor megérkeztél.
Már szereted magad.
Kalocsa, 2019. április 24.
2019. április 27., szombat
2019. április 22., hétfő
Állapot
Néha csak úgy, kívülről látom magam és a mindennapjaimat.
Ahogy reggel felkelek nehezen az álmok birodalmában tett látogatásom után.
Belenézek a tükörbe, és nem is látom, ki néz vissza rám.
Szükséges és elkerülhetetlen körök letudva, a biológiának megvannak a maga szükségletei, ugye.
Reggeli. Zsömle, kenyér, felvágott, kávé.
Munka. Mindig ugyanaz. Ugyanott.
Az emberek cserélődnek. Mint kirakatban a ruhák. A lényeg azonban változatlan.
Más elfoglaltság. Hogy teljes legyen a nap. Legyen mit csinálni. Legyen értelme.
Legalább mondvacsinált.
Legalább mondva csinálom.
Eltelik a nap.
Vacsora.
Bor. Vagy tea.
Film, esetleg.
Fekvés.
Álmok Birodalma.
Reggel.
Üres sorok a papíron.
Folyton folyvást.
Ahogy reggel felkelek nehezen az álmok birodalmában tett látogatásom után.
Belenézek a tükörbe, és nem is látom, ki néz vissza rám.
Szükséges és elkerülhetetlen körök letudva, a biológiának megvannak a maga szükségletei, ugye.
Reggeli. Zsömle, kenyér, felvágott, kávé.
Munka. Mindig ugyanaz. Ugyanott.
Az emberek cserélődnek. Mint kirakatban a ruhák. A lényeg azonban változatlan.
Más elfoglaltság. Hogy teljes legyen a nap. Legyen mit csinálni. Legyen értelme.
Legalább mondvacsinált.
Legalább mondva csinálom.
Eltelik a nap.
Vacsora.
Bor. Vagy tea.
Film, esetleg.
Fekvés.
Álmok Birodalma.
Reggel.
Üres sorok a papíron.
Folyton folyvást.
2019. április 14., vasárnap
szürke kabát
szeretem
ezt a kabátot
évek
óta hordom
hideg
ha ölel
melegen
tart
áldás
ha hull
száraz
maradok
de
ha száz ágra
süt
a Nap őszi
tereken
kitárul
és engedi
a
meleget
hozzám
foszlik
már itt-ott
és
szakad
megválni
tőle
mégsincs
szívem
mert
hozzámnőtt
egészen
zsebei
rejtekén
elfér
minden
mi
férfiember
magával
kell
vigyen
ez
már majdnem
szerelem
míg
forró kávém
melengeti
tenyerem
szemben
a széken
csak
néz ő
szeliden
szürke
kabát
hű
társam
jer
velem még
tovább
míg
vakít a hó a hegyeken
Budapest,
2018.január 20.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)