Ki Vagy Te?

Írtam már néhányszor arról, hogy ismerd meg magad. Úgy igazán.
Nem, nem arról van szó, hogy anya vagy, apa vagy, gyerek vagy (még "idősen" is), beosztott vagy, főnök vagy, akármi vagy...ezek a szerepeid. Nem te magad vagy egyik sem.
Arról van szó, Ki Vagy Te?
Mik azok az ismérvek, amik minden helyzetben, minden szerepben azt mutatják, hogy igen, Ez Te Vagy!
Nos?
Mik ezek az ismérvek?
Milyen vagy, amikor örülsz?
Milyen vagy, amikor bánatos vagy?
Vagy amikor haragszol?
Vagy dühöngsz?
Esetleg félsz?
Automatikusan reagálsz helyzetekre, vagy kezeled higgadtan és bölcsen, bármi jön is?
Mit teszel, amikor szeretsz?
Mit, ha nem?
És ha megcsalnak?
Amikor döntesz valamiről, az életedben, vagy csak arról, hogyan vásárolsz a hűtődbe, kamrádba, asztalodra, figyelsz-e arra, és mennyire, mi kerül a kosaradba?
Tudod, mit eszel, vagy mit etetnek meg veled?
Ezekre a helyzetekre jellemzően mindig ugyanúgy válaszolsz. No, ez az ugyanazt a választ adó vagy te.
Megfelel-e ez a válasz annak, amit magadtól elvársz? Vagy bosszant az a mód, ahogy reagálsz?
Ha nincs gondod a válaszoddal, megtaláltad magadat! Akkor azt gondolod, a válasz méltó hozzád. És persze, e válaszod másoknak sem árt, semleges gondolatmintát tartalmaz (nincs benne minősítés és nincs benne harc).
Ahogy válaszolsz, Az Vagy Te.
Ha nem így van, akkor is Te Vagy Az.
Épp csak méltatlannak érzed a válaszod, nem semleges, és harc is lehet benne.
Ez frusztáló tud lenni.
És folyton eltérít a belső egyensúlytól.
Ha ez neked nem felel meg, ez a kibillent állapot, akkor még keresed magadat.
Változtass a történésekhez való hozzáállásodon, úgy, ahogy azt magadtól elvárnád. Ezt könnyen gyakorolhatod, hisz nap mint nap jönnek helyzetek, amikben, kis odafigyeléssel, a válaszaidból megismerheted magadat. Gyakorolhatsz, hogy egy idő után ne borítsanak ki azok a dolgok, amik eddig kiborítottak.
Gyakorolhatsz, hogy a válaszaid semlegesek, minősítés nélküliek legyenek, és ne a mindenáron való harcot tükrözzék. Így találhatsz el magadhoz.
Apró lépésekben.
Tehát?
Te vagy a vihar? A hurrikán? Aki ezt okozza? Vagy akivel ez "történik"?
Vagy te a közepén állsz, és bölcs figyelemmel jelen vagy a pillanatban, de a hurrikán szempilládat sem rezdíti?
Bármelyikre bólintasz is, az Te Vagy!
Kérdés, hogy melyikben érzed magad jobban?
Ha nem abban, amiben épp vagy, kezdj el gyakorolni, hogy elérd a célodat.
Ez a látszat ellenére sokkal könnyebb lesz egy idő után, ha nem a vihar, vagy nem annak okozója, vagy nem annak következménye vagy, hanem a szemlélője.
Ha nem hiszed, tegyél próbát, és éld át, milyen, ha a béke szigete vagy.
Szóval: Ki Vagy Te? És milyen szeretnél lenni? Mi a legideálisabb kép magadról, lelki szemeid előtt?
Sosem késő, hogy elkezdj azzá válni, aki lenni szeretnél.
Mondjuk, ...most?

Honlapomon:

Ki Vagy Te?

Változás

Az élet egy nagy misztikum.
(A)hogy itt vagyunk.
Ahogy telnek a mindennapok pillanataiból egymásra épülő éveink.
A lehetőség adott, hogy eldöntsük, hogy éljük meg ezeket a pillanatokat.
A lehetőség adott eldönteni, mennyire hagyjuk a drámáinknak, hogy beszippantsanak, és kényük-kedvük szerint rángassanak, mint holmi bábot a bábjátékos. 
Aztán csodálkozva eszmélünk fel tiszta tudatra ébredt pillanatainkban: „Te jó ég! Mi történt? Miért?”.
És amint e röpke felébredés után visszaadjuk a zsineget a körülményeknek, minden ott folytatódik, ahol éppen abbamaradt.
Nem, nem jó ez senkinek sem. Pontosabban, van, aki élvezi a rángatózást, mert ha az megszűnne, nem lenne miért sajnálnia és sajnáltatnia magát. De aki már unja ezt, annak megvan a módja a változtatásra.
Vegye el a körülményektől bábja madzagját, vágja le magáról az összes zsinórt, és hajítsa el!

Legyél a körülményeid bábosa, alakítsd a magad életét te magad!
Minden eszköz és lehetőség adott ehhez. Akár hiszed, akár nem, akár tudsz róla, akár nem.
Hogy használni tudd ezeket, nyilván, tudnod kell róluk.
Ez már megvan.
Most szóltam.
És kell némi hit is, hogy működnek. Hogy valóban képes vagy alakítani a körülötted lévő világot. Különben nem próbálod ki. De ha legalább a kíváncsiság hajt, már az is nagyon jó!
Most nyilván azt várod, soroljam fel az eszközöket, módszereket. Lehetőleg minél többet.

Kezdd hát ezzel: hozd meg a döntést a változtatásra.
Tiszta szívvel, tiszta szándékkal.
Aztán ismerd meg önmagadat. ( Önmegismerés )
Úgy igazán, nagyon, hogy tudd, Ki Vagy Te!
Ezek talán a legnehezebbek. Ezeket megtenni.
Mert ha ezek megvannak, apró lépésekben akár, tudsz döntést hozni a körülményeidet alkotó elemek megváltoztatásáról, úgy, hogy azok változzanak is döntésed nyomán.
Alakítsd ezeket az elemeket ízlésed szerint, úgy ahogy látni szeretnéd. Ez egy fontos mondat: AHOGY LÁTNI SZERETNÉD.
Hozd meg a döntést, és vizualizáld, képzeld el, minél pontosabban, a már megváltozott helyzetet, és éld át az egészet, mintha MOST lenne minden.
Nem majd, nem egyszer, nem fog, MOST VAN.
Tegyél egy próbát, egy olyan elemmel, amiről biztosan elhiszed, hogy megváltoztatható.
Vagy kezdhetsz csodatétellel is: változtass meg egy olyan elemet, amiről azt gondolod, nem változna.
Viszont ebben az esetben (bár a többiben is segít), tényleg álljon szándékodban a változtatás; tudd, hogy mit szeretnél változtatni, mire, és legyél abban biztos, hogy a megváltozott elemet örömmel és tiszta szívvel el tudod fogadni.
A hogyannal ne törődj. És ne legyen benned akarás, mert akkor csak az akarást akarod, nem a változást. (Elemezd ezt a mondatot: Változást akarok. Mit állítok? akarok…)
Tehát ne akarj, hanem a figyelmed irányítsd arra, hogy szándékodban áll a változtatás.
Akár el is kezdheted!

Kiskunhalas, 2014. január 10.

Honlapomon:

Változás

Legyen!

 És a csend.
Itt legbelül figyel.
Vagyok.
Én.
Magamban.
Köröttem a néma sötétség.
Nem tesz semmit.
Mi ez itt bennem? Egy .... gondolat. Gondolat vagyok. Sűrű, erős, és határtalan. De milyen vagyok? És miért vagyok? Mi ez a gondolat? Csak ennyi vagyok? Mi van rajtam kívül? ...
Semmi sincs rajtam kívül.
Akkor a semmi is én vagyok.
Minden én vagyok.
Akkor most vagyok én, itt, és körülöttem nincs más. Tehát minden vagyok. Ha nincs más, az is én vagyok.
Ajjajj...ez így nehéz...
Mi nem vagyok akkor?
Ha gondolat vagyok, akkor nem vagyok a semmi.
De amikor gondolat sem vagyok, akkor éppen semmi vagyok.
Erősnek érzem magam.
Erős a gondolat is, itt, bennem.
Mi van akkor, ha azt gondolom, vagyok itt én, és ott is vagyok én...akkor már kettő van belőlem.
Ha kettő van belőlem, meg tudom figyelni, milyen is vagyok.
Nézzük...
Ott vagyok...ott is egy gondolat...és itt bennem ugyanaz a gondolat. De honnan tudom, hogy ez a gondolat ugyanaz a gondolat?
Mert mindkettőt én gondolom. Pontosabban itt is én gondolom, és ott is én gondolom.
Hoppá!

Előbb csak magam voltam.
A gondolatommal létrehoztam saját magam, de önmagamon kívül.
Létrehoztam...létre...hoztam...teremtettem!
A gondolatomnak teremtés az eredménye.
Szóval akkor, amit gondolok, az rajtam kívül ugyan, de belőlem, és általam...megvalósul...
Nos...akkor most alaposan végig kell ezt ismét gondolnom.
És nagyon vigyáznom kell, mit gondolok ezek szerint, mert ha hozzáteszem, hogy legyen...hát megvalósul!
Most elvonulok kicsit gondolkodni.
Egy kis csend kell.
Kívül is, és belül is.
Eldöntöm hamarosan, mi LEGYEN.

A honlapomon is olvasható:

Legyen!