Nyitott könyv vagyok.
Laptalan.
Belül nincs semmi.
Csak én magam.
Üres burok,
betűk és sejtelmes
mondatok
mind hiányoznak.
Üreges, révedő tekintet.
Rád bámul,
mégse téged néz.
Az életünk elszalad.
Hol van a remény?
Kalocsa, 2008. 10. 29.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése