2024. november 30., szombat

a Kossuth utcai fák

 

a Kossuth utcai fák
nyárból a télbe ballagnak át
gyér napfényben
sárgán villognak
szélfútta levelek
ha arra járok
rám


legyen reggel
dél vagy
estefelé

mindig így köszönnek
a Kossuth utcai fák
a régi villa előtt
hol a busz megáll

s csak néznek
néznek

a Kossuth utcai fák

 

Kalocsa, 2024.11.28.


Hasonló: természet

 

Ui.: miután este megírtam, másnap jutott eszembe, hogy van Kosztolányi Dezsőnek az Üllői úti fák c. verse. A hasonlóság csupán a véletlen műve.

2024. október 21., hétfő

fák sóhaja száll

 

fák sóhaja száll

sárgán

és rozsdásan

az ég felé

hol még rikít a kék

juhnyájként andalognak

tova fodros habfelhők

 

a Nap néha áttűz rajtuk

mutatja

októberi fény simogat

most melegen

 

örömsóhaj száll

fák hegyén míg

könnycseppként hullanak

levelek

a földre le

végül majd csupaszon

és büszkén

várják a hűs telet

 

ágak közt szél matat

szemem megpihen

és hallgatom

a sóhajokat

 

Bosznia, 2024.10.10.


Hasonló versek: természet

2024. október 6., vasárnap

ijedt kisnyúl a szívem

 

ijedt kisnyúl a szívem

úgy dobog itt benn

én vagyok aki hívtalak

most én küldelek el

 

zuhanok a mélybe le

akár faág végéről a csepp

karom semmibe ér

csak magam ölelhetem meg

 

kitágul és húzódik össze

még mindig a lét bennem

túl a valamin és a semmin

vagyok mégis a csend

 

alig verdes szívem

mellkasom megett

én vagyok aki hívtalak

most én küldelek el

 

Kalocsa, 2024.09.29.


hasonló versek: lélekdalok

2024. szeptember 17., kedd

Részletek a Folyó Ügyek Főhivatalának feljegyzéseiből

 

10. számú feljegyzés


Tranyál. Milyen jó szó!
De hogy lesz ebből folyó?
Leginkább úgy talán
Hogy aki eltranyál
Sérülése okán
Sebéből vér csordogál.
S ami csordogál
Az lehet bár apró ér
De mégis folyik ám!


9. számú feljegyzés


Ez egy új kihívás. Folyó szó használatával írni. Akármit is.
Folyó. Folyó. Folyó ügyek.
Mindjárt bepisilek, jut eszembe. Milyen ... lányos? nőies? szó ez már! Apám mindig azt mondta, pisálni. „Széllel szembe’ nem lehet pisálni.” – mondogatta. Így. Á-val. Nagyapám még ezen is túlment, ő hugyozni szokott. Azt mondják erre ma, csúnya szó. Nincs kicifrázva, az biztos, de azt jelenti, amit a használat a századok során hozzáfűzött, azt, amilyen cselekvéssel összeFOLYT.

Szóval, megvagyok, már túl vagyok rajta, talán nem látszik a rajtam lévő textilen a ténykedés nyoma. Nyomokban sem. Cseppekben sem. (Mondjuk, direkt nem húztam világos színű nadrágot. Azon biztosan látszik. Bármit is tesz az ember. Bármennyire is lerázod, az hétszentség, hogy mire elrakod a helyére, pár csöpp még kicsurran. Akkor is, ha ez még nem az inkontinencia. És nyomot hagy. Csak hogy jól érezd magad. )

De néha mellé is folyik, akár a szó, akár a gondolat. És ez utóbbi kettő maradandóbb nyomot hagy, mint amikor félrespriccel a fáradtolaj, miközben folyó módra tör elő.

Egyesek szerint ami befolyik, az rögtön kifolyik. Na jó, ez azért túlzás. Szerintem ez egyéni adottság kérdése, avagy folyománya. Nálam kb. egy óra. Persze, van az a cucc, ami vagy felül, vagy alul, ott is ... itt, vagy ott, (hogy mennyi lyuk van rajtunk!) rögtön ki tud folyni. De az más. Azt most hagyjuk.

Annyi minden tud folyni! Itt van pl. az orrom. Meg persze, a tied is. Biztos folyt már, volt, hogy folyó módjára. Mindenféle állagban és színben. Ahogy a költő (ÉN!) mondja:

orrom folyó
üregekből ürülnek
levek kifele
vál a lé el

Na, ugye! Ilyen is lehet ez.
Van, aki a mának él, elfolyik körülötte az idő. Vagy átfolyik rajta. Szétfolyik. Az idő. Mint Dalinál, derékbatörnek pillanatai, és lassan, percről percre, óráról órára, napról napra, és így tovább a halálig, folyó időben épp, hogy létezik, és nem biztos, hogy tudja, mi is történik körülötte.

Van , akinél ez egész gyors folyás. Drámai. Csillogó. Fényes. Zajos és botrányos. De az övé is elfolyik, és vajon az utolsó filmkockáin milyen film vár rá? Vajon, mi a saját konklúziója? Megérte? Élte? Vagy csak égette? Több végén is? És maradt egy hamvadó cigerettavég?

Költőnk (AZ ÉN!) szavaival élve:

Hamvadó cigaretták végén
Füstkígyó folyik az ég felé
Búgó női hang
Folyója zúg halllóidegek
Mélyén

És csak folyik, folyik, folyik mindennapjaink medrében a létezésünk, a végtelenbe és tovább!

Költőnk szerint (MÉG MINIDG ÉN!):


Folyó vagyok
Áramlik rajtam át
Az élet
Tér és idő bennem
Éled
Egy valósággá össze

Mit mondhatnék még folyó ügyeinkről, itt és most, nagyjából 3 percnyi folyó időben?

Legyél önmagad medre, önmagad folyója, legyél az álmodó, legyél, az álmait élő, örök létező!

8-1. számú feljegyzések befolytak az egészbe és törlésre kerültek.

 

Feljegyezte: Póli Róbert most már elfolyó feljegyző

Készült egy felolvasóestre, ahol a „folyó” szó volt a főszereplő, Kalocsán, 2024.08.20. napján


Hasónló olvasnivaló: Prózák